"Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni, külön-külön már úgy sem léteznénk..."
„Percenként két centit ment előre, aztán izomból fékezett, de úgy, hogy mindenki össze-vissza dőlt a buszon!”
"El nem cserélném semmivel a tapasztalatokat."
Évtizedeken keresztül nem beszélt erről senkinek.
Soha nem volt ilyen szükség a nagypapákra! Öt fontos dolog, amit ők tudnak nyújtani a kicsiknek.
Az óvodai sarokban állásra, az iskolai körmösökre, tenyeresekre emlékszel még?
Sokan nem beszélnek a veszteségeikről. A hallgatás oka az lehet, hogy a gyásszal járó állapotot hiányosságként, tökéletlenségként élik meg.
Koós János özvegye elmondta, mi történt a végzetes napon a kórházban.
